Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róma 8:32)
Nagyon sokszor az evangéliumban csak a megélhető életnek egy leszűkített ösvényét látjuk, eldobott álmokat, drasztikus megvonásokkal. Sokak elméjében Isten egy olyan személy, aki minden számunkra kedves dologtól megfoszt bennünket és ránk tesz olyan dolgokat, amelyek aztán ki nem állhatunk. Vannak arról elképzeléseim, hogy mi miatt vagy kik miatt alakult ki ilyen Isten-kép az emberekben, de ebben az írásban nem ezeknek a felfedésével szeretnék foglalkozni. Csupán rá szeretnék mutatni, hogy mennyire téves az gondolkodasmód, amely így látja Istent. Ő Jézus Krisztus személyén keresztül megnyitotta a mennyei áldások csatornáit. Mindent, amire szükségünk van, a rendelkezésünkre áll. Ő igazán tudja, mire van szükségünk, és ez már Nála készen áll, csak hittel el kell kérjük. A hit most is a mi elfogadó kezünk.
Annyi mindenért törtetünk, vagy történetesen annyi mindent már birtoklunk, amikről azt hisszük, hogy azokra szükségünk van. Van sok kacat az életünkben, amikhez ragaszkodunk, vannak olyan birtokolt dolgaink, javaink vagy akár tulajdonságaink is, amelyek energiánkat, időnket, sokszor az életkedvünket is elveszik. Ezektől akar Isten megfosztani bennünket, s helyette az Ő gazdagsága szerint értelmes tartalommal megtölteni az életünket.
Jézus Krisztussal együtt minden megkaptunk, amire szükségünk van. Vannak dolgok, amelyeket már ebben a földi létben megizlelhetünk, egyes dolgokat viszont ezen a léten túl tartogat számunkra. Már ezen a Földön élvezhetjük szeretetének gondviselését, Lelkének erejét, békességét, örömét, a győzelmet a régi, romboló természetünk felett, de miután kilépünk ebből a földi testből, egy romolhatatlan és megdicsőült testet ölthetünk magunkra, melyhez nem férhet bűn, és csodálhatjuk egy örökkévalóságon keresztül mindazt, amit Isten készitett számunkra.
Ez csupán egy kis izelítő mindabból a ,,mindenből" ami Jézus Krisztus személyével együtt rendelkezésünkre áll.
Kedves János! Nem akarnál megint írni? Nagyon hiányzik a hangod az éterből, mert annyira megnyerően mutat az Úr Jézusra és felfrissíti a hitemet, erősíti a lelkemet. Ha úgy döntöttél befejezed az írást, arra is bizonyára jó okod van. Ez esetben sok áldást kívánok további életedre, gazdagítson meg legalább annyira az Úr, amennyire te meggazdagítottál másokat a blogodon keresztül! Ha azonban csak egy szikrácskára, egy löketre vártál eddig azzal kapcsolatban, hogy kell-e ezzel foglalkoznod... akkor engedd meg, hogy ez a kis hozzászólás legyen az a szikra. Minden jót, Isten álsjon.
VálaszTörlés